MACSKA BESZÉD

(szerkesztés alatt)

A macskák egymással több féle módon kommunikálnak: Szagok, hangok, érintés és testtartás által.

Az olfaktórikus jelzések, az illatminták előnye az időbeni és térbeni távolság: egy Facebook posthoz hasonlóan ott lehet hagyni, és később is "olvasható" más macskák számára, tehát más, esetleg rivális macskával nem kell közvetlenül konfrontálódni. Az üzenetet ez esetben vizelet, széklet vagy arc odadörgölődése révén jutattják az adott helyre (és ezek az illatanyagok többek között a nem és szociális szerepről is tanúskodnak), ami megmarad a felületen. A macskák a feromonokat a szájpadláson lévő Jacobson-szervvel elemzik (összetekert nyelvével a szag-anyagot odajuttatja, félig nyitott szájjal, kissé grimaszolva teszi mindezt). Mi emberek, bár rendelkezünk szájpadláson lévő szaglómirigyekkel, de ilyen kifinomult Jacobson-szervvel nem. Így sajnos nem tudunk részt venni a macskáknak eme fontos kommunkációs dimenziójában, így a szájpadlásban lévő szaglómirigyek megmaradnak a sajt/ bor kóstoláshoz.

Megjegyezném itt, hogy macska ragadozó és prédaállat egyben, aki az ideje jentős részét mosakodással és szagtalanítással tölti el. Tehát nem osztja meg illatát bárkivel: ha fenekével beletolat gazdája arcába, vagy jelen kíván lenni székeléskor, az mind a bizalom és barátság jele.

A hangadás esetén mind a küldő és fogadó félnek jelen kell lennie, jóllehet nincs szükség látható távolságra. Míg mi emberek megkülönböztetjük a nyávogást, dorombolást, sziszegést és vonyítást, a macskák több, mint 100 féle hangadást tudnak megkülönbözeteni, feltéve, hogy szocializációjuk elégséges volt és nem lettek túl korán elszakítva anyukájuktól és testvéreiktől.

A macskák egymás érintésekor barátságosak vagy agresszívek tudnak lenni. Barátságos az egymáshoz való dörgölőzés, egymás nyalogatása, míg agresszióra példa az ütés vagy harapás. Az agressziót általában megelőzi a konfrontációt elkerülni hivatott fenyegető testbeszéd, például a fülek oldalra fordítása, pupillatágulás. Ezekhez, a szagokkal ellentétben, elég közel kell lenniük, hogy észlelhetők legyenek. A barátságos faroktartás már távolabbról is látható (egyenes, felfelé álló farok, behajlított véggel, mint egy fordított J betű) .

A macska testbeszéde két fő kategóriába sororlható: megközelítő és eltávolító testtartásokról beszélünk. A barátságos megközelítő magatartás a farok fordított J betűben tartása, a mancs nyújtása (visszahúzott karmokkal), dörgölődés is ide sorolható. Az eltávolító pozitúrák esetén kisebbnek próbál látszani, füle lelapul, farkát és lábait behúzza, mintegy elbújik. Ellenkező esetben minél nagyobb és veszélyesebb ellenfélnek igyekszik mutatni magát, hátát domborítja, feláll a szőre is, hogy ezáltal elriassza az ellenséget.

A testbeszéd értelmezésekor az összes testrész együttes kifejezését kell számításba venni, nem csupán egyetlen mutatót, mert az nagyon félrevezető lehet. Mégis a jelek a következők;

Szem: Ha csukodt akkor nyugodt, esetleg alszik. Ha viszont feszült arckifejezéssel társul akkor fájdalmat élhet át. Ha néha kinyitja, vagy nézés után lassan csukja be az még nyugalomra vall. Ha a tekintetünket kikerüli akkor ideges lehet. A kitágult pupillák félelmi, vagy magasabb feszültséggel járó állapotra engednek következtetni. Ha tekintete rögzült, farkasszemet néz akkor feszült, esetleg agresszív.